Ilyenek vagyunk

Van egy ország, ami területileg Európa része és mégse mondhatjuk, hogy olyan, mint Európa. Van egy ország, amely gyönyörű, mégis gúzsba köti a mélabú, az irigység, a néha nem is titkolt gyűlölet, a sírás-rívás, az örökös kétkedés, a sértődöttség, a meg nem értettség – vélt vagy valós – érzése és a kooperációra való képtelenség. És mégis! Útjára indult egy nagyszerű kezdeményezés, az Off-Biennále, melynek egyik tétje – ahogy a felhívásban írják – épp a függetlenedés esélyeinek és módjainak tesztelése. Az Off-Biennále egy ernyőszervezet, amely koordinál, kommunikál, szűri a csatlakozó projekteket, résztvevőket és ha teheti, szakmai segítséget nyújt a megvalósításban. Az eseményen bárki részt vehet, aki átmegy a rostán, és saját vagy egyéb forrásból képes megvalósítani saját programját, az általa biztosított vagy bérelt stb. helyszínen. Azt hiszem, hogy ennyi a lényeg és ez így szerintem nagyon rendben van. Felelősséget persze nem vállalok azért, ha pontatlan lennék. Mindenesetre a síró-pityogók már megindultak az FB-n. Akik nagyon ki vannak akadva a jelenlegi helyzettől, de azért szívesen állnak sorba egy-egy ingyen lehetőségért, mert az nekik valamiért jár. Nem jár! A szabad világ a felnőtteknek való, akik nem másoktól várják el a megváltást, hanem tesznek is valamit azért, hogy a dolgok kedvezően alakuljanak. Van, aki a hosszas titkolódzást kifogásolja, mindezt egy olyan országban, ahol a mások ötleteit, szellemi produktumait gátlástalanul lenyúlják és sajátjukként hirdetik. Egyébként egy projektről – ez normális – addig nem beszélünk, amíg nem vagyunk biztosak a megvalósulásában, mert hülyét csinálunk saját magunkból. Mások azon fanyalognak, hogy ez megint egy bizonyos kör, egy zárt érdekérvényesítő csapat. Hát mi más lenne? Néhányan összeállnak, van elképzelésük a hogyanról, a miértről, a minőségről, az arculatról. Ha nem így lenne, akkor ez egy arctalan, keletlen cipó vagy egy rémes szalon lenne. Nincs az állam meleg öle, nincs támogatás, rakd össze magad. És ez, itt és most, teljességgel helyénvaló. Van egy európai ország, ami nem Európa. Az egyik legszegényebb ország. Kortárs művészete egy kicsit olyan, mint a magyar narancs. Mégis vannak megszállottak, akik szeretnék, hogy egy kicsit édesebb legyen és a színe is távolodjon a citrométól. Akinek van jobb ötlete, rajta, valósítsa meg, de ne fikázzon már az első pillanattól kezdve.

2 című bejegyzés “Ilyenek vagyunk” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Enyhen sarkítottan fogalmazol Lajos. Az egyik művészettörténész aki a Ludwigban dolgozik azt tette szóvá hogy bar a szervezés egy éve folyik de , meg kollégai se szóltak neki hogy valami érdemleges, érdekes es valami uj van készülőben, vagyis nem érti miért nincs nyitottabb kommunikáció legalább a szakmán belül.
    Igen, sajnos klikkesedés van ezt tudjuk. Ezt te is és mindenki tudja…. és nem csak az MMA teszi ezt …..ez a szomorú.
    Erről nem ildomos nyíltan beszelni, – különösen nem most – mert akkor ezt támadásként értelmezik egy pozitív kezdeményezéssel szemben. …. Igen pozitív kezdeményezés, örülünk ennek, sőt segítjük projektekkel, kapcsolatokkal, mar amennyiben lehet ….de had beszélhessen bárki kételyeiről, kritikai észrevételeiről is , hiszen ezzel javítani próbálja a megrögzött es zárt rendszer …
    Azt is tudjuk hogy mindenki létrehozhatja saját klikkjét es kezdeményezhet, szervezhet stb …de nem erről van szó, nem ez a lényeg, hanem a nyitottság látszatát keltő, de valójában behatároló, lehatároló mentalitás, amely valójában nem kíváncsi meg a párbeszédre sem. Sajnálatos módon, ilyen egymással nem kommunikáló, hanem, saját maguk felsőbbrendűségben hívő egyénekből es csoportokból áll a magyar társadalom. Ezen kéne változtatni, de ehhez legalább a másik iránti kíváncsiságra volna szükség.

    1. Semmi sarkítottat nem érzek az írásban. Én úgy értelmezem, mint az öröm kinyilvánítását egy értékelhető és arra érdemes tett fölött, ami egyben távlatosan is talán megcsillant valami reményt abban a vonatkozásban, hogy – legalább kevesek – hajlandóak a közpénzzel randalírozó politika csecseit elengedni, megtapasztalandó az önállóság felszabadító élményét. Hát hadd örüljünk ennek!
      Lokális értetlenkedések, sértettségek ezen ne rontsanak!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s