Mit jelent a szögesdrót a freskón?

Válasz egy tegnapi kommentre.

Minden tradíciónak, legyen az keresztény, hindu vagy buddhista, legalapvetőbb törvénye vagy tanítása a szeretet, a karuna, a szerető együttérzés és minden morálisan egészséges társadalom erkölcsi alapvetése is az együttérzés, az elesettek felkarolása, a szegények és rászorulók támogatása. “Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint tenmagadat. A szeretet nem illeti gonoszszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése a szeretet.” / Róm. 13.8-10 / Keresztény ország, keresztény magyarázat.

A szögesdrót a freskón nem jelent semmit. Szögesdrót a Teremtő és az ember között, már más kérdés. A kerítés elválaszt, kintre és bentre, engem tőle és az egységből kettősséget eredményez.  Istentől elválasztva annyit tesz, mint az igazságtól és a fénytől megfosztva lenni. A sötétségben bolyongó ember az, aki nem ismeri az egy és oszthatatlan Isteni akaratot, a szeretetet.  A lényeg a törvény, az minden hívő és nem hívő, de igaz ember számára ugyanaz: szerető együttérzés. Minden tradíció legfontosabb tanítása erről szól. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, segítsd az elesetteket, ahol jut hatnak, ott jut mindenből a hetediknek is, adakozz a rászorulóknak. Erről szól a szögesdrót, elválasztva lenni a legalapvetőbb erkölcsi, morális elvárásoktól, azaz az embertelenségről.

Amiben világelsők vagyunk: a gyűlölet

Valamikor 2001 táján kezdődött, azaz lassan tizenöt éve, hogy a politikai közbeszéd vezérfonalává a gyűlöletet tették, hogy ki kezdte és ki folytatta, az irreleváns. Egy darabig csak egymást mocskolták egyre minősíthetetlenebb hangnemben rágalmazva, vádaskodva, hazugnak nevezve egymást. Eleinte csak árok ásásnak hívták, ma már neve sincs, hiszen lassan nincs is más csak árok, árok hátán. Feltüzelték, fanatizálták híveiket, saját és hűbéreseik hatalmi törekvései érdekében. Soha nem a “népért”, mindig csak magukért. Természetesen, mindezt a plebsz számára egy szebb jövő ígéretével, egy boldog, gazdag Magyarország ( soha el nem érkező) délibábjával kapcsolták össze. Elhitették (valljuk be, szinte mindenkivel), hogy a cél érdekében a másikat meg kell semmisíteni, ki kell nyírni, tönkre kell tenni, mert amíg léteznek ebben az országban komcsik, fasiszták, liberálisok, jobberek, szocik, addig nem jön el a szebb jövő. Más kérdés- amire nem gondol a begőzölt nép- hogy mindig is lesznek jobberek, szocik, libsik, fasiszták, már csak azért is, mert egy társadalom soha nem homogén, hanem színes. Aztán, ahogy mentünk előre az időben, a felkorbácsolt gyűlölet lett a hatalom legkedvesebb fegyvere velünk szemben, pont azokkal szemben, akik vevők voltunk arra, hogy gyűlöljünk. És úgy tűnik, nincs megállás, most már a gyűlölet maga keresi meg tárgyát – némi hatalmi segítséggel. Így aztán indulataink tárgyává tettük a cigányokat, a szegényeket, a zsidókat, a gazdagokat (válogatás nélkül nem megkülönböztetve a tehetségest a bűnözőtől) a melegeket, az EU-t, a multikat, a külföldi tulajdonú cégeket, a nyugatot, Amerikát és legújabban a menekülteket, válogatás nélkül egybemosva terroristát az éhező, rongyos gyerekekkel. Ha igaz, már szabad csapatok is vadásznak rájuk délen. Felkorbácsolt gyűlölet, ami vakká tesz, hogy ne láss mást, ne gondolkodj, hogy mit miért tesznek ott fent és, hogy eszedbe se jusson, hogy elfogadd azt, hogy nem vagyunk egyformák. Mások vagyunk mindahányan, de a kiút csak együtt lehetséges ebből a mocsokból, csak együtt, egymással önmagadért. Különben ezen az úton megállíthatatlanul a szakadék felé rohanunk, oda, ahol nem tudni előre, hogy pontosan mi vár ránk, de hogy az nem a “szép reményű” Magyarország lesz, az biztos.

Lemegy a Nap, de aztán ismét felvirrad

Kistemplom naplementében, hosszú élet csomóval és lodzsong imával az üvegen.
Kistemplom naplementében, hosszú élet csomóval és lodzsong imával az üvegen.

A keddi esőzés után, úgy este nyolc körül, előbújt a nap és vörösre festett mindent. A fotó képtelen visszaadni azt, amit a szem lát, legalábbis a magam és a kisgép képességeit meghaladja a feladat. Ugyanígy a rá következő hajnal is megörökíthetetlen volt, a vörös égalja felett egy megmagyarázhatatlan fehér ragyogás lebegett. A két égi jelenség között befejeződött a Kistemplom építése. Képeket majd a felszentelés után szeretnék feltenni. Kalsang láma azt ígérte, július közepén számíthatok rá, hogy elvégzi a szertartásokat. Addig is egy részlet az előtérről, előzetes a vörös naplementében.

DSCN1125
Hajnal különös fehér égi jelenséggel

 

Saga dawa dücsen

Ma van a négy nagy buddhista ünnep közül Saga dawa dücsen, a legnagyobb, amikor is Buddha születésnapját, megvilágosodását, és  Parinirvánába távozását ünnepeljük. Ezen a napon minden pozitív és negatív cselekedet 10 milliószoros erővel bír. Legyetek jók, de ne csak a mai napon.

Ne táplálj dühöt és haragot! Amint ezek az érzések megjelennek, meditálj az együttérzésen, hogy mélyen megérthesd azokat, akik a dühödet vagy haragodat kiváltották. Tanulj meg együtt érző szemmel tekinteni másokra!”   A Tiep Hien vietnámi buddhista közösség szabályzatának 6. pontja.