Cinikusok

Nem, nem a görög filozófusokról, nem is Diogenészről, a fenti képen hordójában üldögélő cinikusról – már csak azért sem, mert előbbiek tanításának középpontjában az erény állt, a pénzt és a gazdagságot pedig megvetették – hanem a gazdag cinikusokról polemizáltam. Gazdag és cinikus – a filozófia történetének tükrében – e két fogalom nem férne össze. Egy vagyonos athéni, ha közéjük állt, elajándékozta vagyonát, pénzét a tengerbe vagy koldusok elé vetette. Ma azonban ez a két fogalom – gazdagság és cinikusság – kéz a kézben jár. Egy gazdag cinikus egyszer arról elmélkedett, hogy ha egy gazdagnak menekülnie kell, az miért nem repülővel megy, első osztályon. Természetesen, innentől az egész csak merő feltételezés, az elme játéka, fikció, hiszen már az alap is téves, mert miért is kellene mondjuk innen, egy gazdag, kiváló embernek, menekülnie? Az éhség és nélkülözés szóba sem jöhet, hiszen  gazdag – szinte alanyi jogon. Okot talán csak az szolgáltatna, ha azok, akik elszegényedtek akkor, amikor ő meggazdagodott, elkezdenének idegelni, merthogy lehet némi összefüggés a cinikusok gazdagodása és a többség elszegényedése között. Ebben az esetben, már amikor ez a gondolat jelentős, kritikus mennyiségű elmében megfogalmazódik, lehetnek gondok, mondjuk úgy, hogy hőbörgések. Hívhatnánk ezt úgy is, hogy népharag, de ne hívjuk így, legfeljebb csak gondoljuk. Na, ebben az esetben lehet, hogy jobb lelépni, mint itt maradni, mert ki tudja, hogy a bejárónő és a kertész jönne-e még másnap reggel. És most kérem, nézzünk mélyen magunkba és valljuk be, hogy bejárónő és kertész nélkül jelentősen sivárabb lenne az élet. Úgy érzem, most jött el az ideje annak, amikor érdemes lenne megvizsgálni ezt a förszt klassz röpcsi teóriát is. Mondjuk ( mert csak fikció az egész), kimegy a menekülő gazdag cinikus a reptérre és jegyet vált! Dehogy megy ki, azt se tudja, hogy a házából hogyan meneküljön úgy, hogy ne ismerjék fel. Már hajnalban látta, hogy mindkét szomszéd figyeli a házát, mindkettő telefonnal a kezében. Az egyiknél egy biciklilánc is volt, ami elég szokatlan, ha az embernek nincs biciklije. Gondolkodjunk, gondolkodjunk! A gazdag és cinikus embernek nincs jobb ötlete, mint hogy a kazánházban a kertész sáros, mocskos melósruhájába bújik, az asszonykát meg szedett-vedett rongyokba bugyolálja. Megbontja a kerítést a kertben, hátul a halastó mögött, és nagy nehezen átpréseli magát a résen (hiába, a jólét a kilókban is megjelent). A nő is átbújik, már szipog, pillanatokra van csak a hisztitől, de tudja, most nem lehet, nem szabad, most kussolni kell. Kalandosan, de a város határában eljutnak a kiserdőig. A gazdag és cinikus embernek egy fillér sincs a gatyájában, merthogy még a gatyája sem az övé, hanem a kertészé. Bakker, még csempészekre sincs pénzünk, hogy jutunk el így Moszkváig? -teszi fel a kérdést félhangosan, de az asszonyka csak pityog tovább és könnyes szemmel kutatja a ködös reggelen a zöldhatárt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s