Culinary kategória bejegyzései

Zellerkrém-leves

Azt hiszem, a leves definíciója a nevében rejlik. Azaz kell, hogy leve legyen. Nos ennek a receptnek van is, meg nem is. Egy egész zellergumót meghámozok és vékonyra szeletelek. Felteszem főni sós vízben, 3-4 gerezd fokhagymával és néhány zsályalevéllel. Amikor megfőtt, leszűröm és a levét félreteszem. Kevéske lével, jó adag indiai curryvel összeturmixolom. Belekeverek egy fél pohár tejfölt és egy kis citromot facsarok rá. Na most, hogy mennyire lesz leves, az attól függ, hogy a félretett levéből mennyit teszünk hozzá. Én egészen sűrűn szeretem. Annyira, hogy a tetejére hullámokat lehet rajzolni. Tálaláskor megszórom aszalt vörös áfonyával vagy, mint a képen is látható, “turbó” mandarinhéjjal. A mandarin héját felkockázom és cukorszirupba, 2-3 cent törköly pálinkába, tandori massalával, két szem madár csilivel addig főzöm, amíg a lé elfogy. A ragadós mandarinhéj- darabkákat sütőpapíron beteszem a sütőbe és ropogósra szárítom. Az áfonya is finom, de ez a csípős, fűszeres mandarin nagyon állat.

Túrós csusza szabadon

Főzni jó dolog. Legalább olyan jó, mint festeni. Szabadon játszani az ízekkel, mintha csak firkálgatnál, próbálgatnád a papírt és a ceruzát. Aztán jön egy ötlet, egy idea és elkezd épülni valami, ahol a dolgok, a színek és formák egymásból következnek, egymásra válaszolnak. A vöröst kiemeli egy kis zöld, a kékre felel a sárga. De nemcsak a vászon, a fazék is ilyen, meg a serpenyő is, ugyancsak éhezi a harmóniát és a karaktert. Például a savanyú mögé kell egy csipetnyi édes, különben vékony lesz, testetlen. Az izgalmas kínai konyhában nemcsak az ízeket, hanem még a színeket és az illatokat is harmonikussá kell hangolni. A hétvégéken elég sokat ácsorgok kulinária oltára, azaz a konyhapult előtt és elég arcátlanul kísérletezgetek. De azért itt, mindjárt az elején bevallom, lehet, hogy egy egyszerű töltött paprikán elvéreznék, ha át kéne vennem egy rutinos háziasszony vagy egy ördöngős nagymama szerepét a konyhában. Azt gondoltam, hogy ebben a rovatban az általam sikeresnek ítélt próbálkozásaim receptjeit osztom meg az olvasókkal, a kreatív nyáladzás jegyében. A recept persze csak egy vezető, nem biztos, hogy ugyanazt készítjük el, mint amit a szerző le akart jegyezni. Sebaj, mégis érdemes megpróbálni, esetleg akár hozzátenni vagy elvenni a leírtakhoz, saját ízlésünk szerint. Kísérletezzenek bátran, de ha a végén töltött káposzta lenne a tányérjukon, akkor lehet, hogy mégis vissza kéne lapozni a recept elejére. Különben meg, hogy milyen is az én túrós csuszám, az úgyis csak akkor derül ki, ha egyszer megkóstolják.

Túrós csusza szabadon
Túrós csusza szabadon

Egy nagy fej lila hagymát bő olívaolajon, kis lángon, üvegesre dinsztelünk. Közben egy púpozott kávéskanálnyi Jamaicai Curryt adunk hozzá. A megfőzött, leszűrt csuszatésztát serpenyőbe rakjuk. A tésztára kb. 20 deka túrót szórunk, majd a tetejére a hagymát a színes, fűszeres olajjal együtt ráöntjük és egyenletesen elrendezzük. Egy pohár tejfölbe fél lime levét elkeverjük, majd ezzel takarjuk be az egészet. Kb. öt perc alatt ropogósra sütjük, én legalábbis így szeretem. A tetejére szórhatunk a curryből egy keveset és valamilyen friss zöld fűszert, pl petrezselymet vagy koriandert. A képen látható példány a hétvégén különösen jól sikerült. A lényeg az édeskés, fűszeres hagyma versus savanya, vékony tejföl és a ropogósra sült tészta. Brrrrr, isteni!